Jób 18
1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Then responded Bildad the Shuhite, and said: —
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
How long will ye make a perversion of words? Ye should understand, and, afterwards, we could speak.
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Wherefore are we accounted like beasts? or appear stupid, in thine eyes?
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
One tearing in pieces his own soul in his anger, —For thy sake, shall the earth be forsaken? or the rock be moved out of its place?
5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
Even the light of the lawless, shall go out, —Neither shall shine the flame of his fire;
6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
The light, hath darkened in his tent, Yea, his lamp above him, goeth out;
7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
The steppings of his strength are hemmed in, and his own counsel casteth him down;
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
For he is thrust into a net by his own feet, and, upon a trap, he marcheth;
9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
There catcheth him—by the heel—a gin, there holdeth him fast—a noose:
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
Concealed in the ground is a cord for him, —and a snare for him, on the path.
11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
Round about, terrors have startled him, and have driven him to his feet.
12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Let his strength be famished, and, calamity, be ready at his side;
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
Let it devour the members of his body, Let the firstborn of death devour his members;
14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
Uprooted, out of his tent, be his confidence, and let it drive him down to the king of terrors;
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
There shall dwell in his tent, what is naught-of-his, Let brimstone be strewed over his dwelling;
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
Beneath, let his roots be dried up, and, above, be cut off his branch;
17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
His memorial, have perished out of the land, and let him have no name over the face of the open field;
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
Let them thrust him out of light into darkness, Yea, out of the world, let them chase him;
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
Let him have neither scion nor seed among his people, neither any survivor in his place of sojourn:
20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
Over his day, have they been astounded who come behind, and, them who are in advance, a shudder hath seized.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
Surely, these, are the dwellings of him that is perverse, and, this, is the place of him that knoweth not GOD.
