Jób 18
1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Then Bildad the Shuhite replied:
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
“How long until you end these speeches? Show some sense, and then we can talk.
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Why are we regarded as cattle, as stupid in your sight?
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
You who tear yourself in anger— should the earth be forsaken on your account, or the rocks be moved from their place?
5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
Indeed, the lamp of the wicked is extinguished; the flame of his fire does not glow.
6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
The light in his tent grows dark, and the lamp beside him goes out.
7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
His vigorous stride is shortened, and his own schemes trip him up.
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
For his own feet lead him into a net, and he wanders into its mesh.
9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
A trap seizes his heel; a snare grips him.
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
A noose is hidden in the ground, and a trap lies in his path.
11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
Terrors frighten him on every side and harass his every step.
12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
His strength is depleted, and calamity is ready at his side.
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
It devours patches of his skin; the firstborn of death devours his limbs.
14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
He is torn from the shelter of his tent and is marched off to the king of terrors.
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
Fire resides in his tent; burning sulfur rains down on his dwelling.
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
The roots beneath him dry up, and the branches above him wither away.
17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
The memory of him perishes from the earth, and he has no name in the land.
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
He is driven from light into darkness and is chased from the inhabited world.
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
He has no offspring or posterity among his people, no survivor where he once lived.
20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
Those in the west are appalled at his fate, while those in the east tremble in horror.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
Surely such is the dwelling of the wicked and the place of one who does not know God.”
