Jób 18

1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Saa tog Sjuhiten Bildad til Orde og sagde:

2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.

Saa gør dog en Ende paa dine Ord, kom til Fornuft og lad os tale!

3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

Hvi skal vi regnes for Kvæg og staa som umælende i dine Øjne?

4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

Du, som i Vrede sønderslider din Sjæl, skal for din Skyld Jorden blive øde og Klippen flyttes fra sit Sted?

5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

Nej, den gudløses Lys bliver slukt, hans Ildslue giver ej Lys;

6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Lyset i hans Telt gaar ud, og hans Lampe slukkes for ham;

7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

hans kraftige Skridt bliver korte, han falder for eget Raad;

8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

thi hans Fod drives ind i Nettet, paa Fletværk vandrer han frem,

9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Fælden griber om Hælen, Garnet holder ham fast;

10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.

Snaren er skjult i Jorden for ham og Saksen paa hans Sti;

11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

Rædsler skræmmer ham alle Vegne og kyser ham Skridt for Skridt:

12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Ulykken hungrer efter ham, Undergang lurer paa hans Fald:

13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Dødens førstefødte æder hans Lemmer, æder hans Legemes Lemmer;

14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

han rives bort fra sit Telt, sin Fortrøstning; den styrer hans Skridt til Rædslernes Konge;

15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

i hans Telt har Undergang hjemme, Svovl strøs ud paa hans Bolig;

16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

nedentil tørrer hans Rødder, oventil visner hans Grene;

17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

hans Minde svinder fra Jord, paa Gaden nævnes ikke hans Navn;

18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

man støder ham ud fra Lys i Mørket og driver ham bort fra Jorderig;

19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

i sit Folk har han ikke Afkom og Æt, i hans Hjem er der ingen tilbage;

20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

de i Vester stivner ved hans Skæbnedag, de i Øst bliver slagne af Rædsel.

21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

Ja, saaledes gaar det den lovløses Bolig, dens Hjem, der ej kender Gud!