Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Méning rohim sunuq, Künlirim tügey deydu, Görler méni kütmekte.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Etrapimda aldamchi mazaq qilghuchilar bar emesmu? Közümning ularning échitquluqigha tikilip turushtin bashqa amali yoqtur.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Ah, jénim üchün Özüng xalighan kapaletni élip Özüngning aldida manga borun bolghaysen; Sendin bashqa kim méni qollap borun bolsun?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Chünki Sen [dostlirimning] könglini yoruqluqtin qaldurghansen; Shunga Sen ularni ghelibidinmu mehrum qilisen!
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Gheniymet alay dep dostlirigha peshwa atqan kishining bolsa, Hetta balilirining közlirimu kor bolidu.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
U méni el-yurtlarning aldida söz-chöchekke qoydi; Men kishiler yüzümge tüküridighan adem bolup qaldim.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Derd-elemdin közüm torliship ketti, Barliq ezalirim kölenggidek bolup qaldi.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Bu ishlarni körüp duruslar heyranuhes bolidu; Bigunahlar iplaslargha qarshi turushqa qozghilidu.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Biraq heqqaniy adem öz yolida ching turidu, Qoli pak yüridighan ademning küchi toxtawsiz ulghiyidu.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Emdi qéni, hemminglar, yene kélinglar; Aranglardin birmu dana adem tapalmaymen.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Künlirim axirlishay dep qaptu, Muddialirim, könglümdiki intizarlar üzüldi.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Bu ademler kéchini kündüzge aylandurmaqchi; Ular qarangghuluqqa qarap: «Nur yéqinlishiwatidu» déyishiwatidu.
Eger kütsem, öyüm tehtisara bolidu; Men qarangghuluqqa ornumni raslaymen. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
«Chirip kétishni: «Sen méning atam!», Qurtlarni: «Apa! Acha!» dep chaqirimen!
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Undaqta ümidim nede? Shundaq, ümidimni kim körelisun?
