Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Mi huelgo es corrompido, mis días son cortados, y el sepulcro me está aparejado.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Ya no hay conmigo sino escarnecedores, en cuyas amarguras se detienen mis ojos.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Pon ahora, y dáme fianzas contigo: ¿quién tocará ahora mi mano?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Porque el corazón de ellos has escondido de entendimiento: por tanto no los ensalzarás.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
El que denuncia lisonjas a sus prójimos, los ojos de sus hijos desfallezcan.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
El me ha puesto por parábola de pueblos, y delante de ellos he sido tamboril.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Y mis ojos se oscurecieron de desabrimiento, y todos mis pensamientos han sido como sombra.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Los rectos se maravillarán de esto, y el inocente se despertará contra el hipócrita.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Mas el justo retendrá su carrera; y el limpio de manos aumentará la fuerza.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Mas volvéd todos vosotros, y veníd ahora, y no hallaré entre vosotros sabio.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Mis días se pasaron, y mis pensamientos fueron arrancados, los pensamientos de mi corazón.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Pusiéron me la noche por día, y la luz cercana delante de las tinieblas.
Si yo espero, el sepulcro es mi casa: en las tinieblas hice mi cama. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
A la huesa dije: Mi padre eres tú: a los gusanos: Mi madre, y mi hermano.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
¿Dónde pues estará ahora mi esperanza? y mi esperanza, ¿quién la verá?
