Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Mi alma se agota, mis días se extinguen. El sepulcro está preparado para mí.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
No hay conmigo sino burladores, y mis ojos se fijan en su provocación.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Te ruego, deposita una fianza ante Ti mismo. ¿Quién quiere ser mi garante?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Porque cerraste su corazón al entendimiento. Por tanto, no los exaltarás.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Al que traiciona a sus amigos por recompensa, les desfallecerán los ojos a sus hijos.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Pero Él me convirtió en un refrán de la gente. Soy uno a quien los hombres escupen.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Mis ojos se oscurecieron por la angustia, y todos mis miembros son como una sombra.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Los rectos se asombran de esto, y el inocente se levanta contra el impío.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Sin embargo, el justo se aferra a su camino, y el limpio de manos aumentará sus fuerzas.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Pero ahora, vuelvan todos ustedes y vengan acá. Pero entre ustedes no hallaré algún sabio.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Mis días pasaron. Mis planes se deshicieron, aun los anhelos de mi corazón
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
que solían cambiar la noche en día. La luz está después de la oscuridad.
Si espero, yo sé que el Seol es mi habitación. En la tenebrosidad tengo extendida mi cama. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
A la descomposición digo: ¡Padre mío! Y al gusano: ¡Madre mía, hermana mía!
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
¿Dónde está entonces mi esperanza? ¿Quién verá mi bien?
