Jób 17

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Moj dih je pokvarjen, moji dnevi so izumrli, zame so pripravljeni grobovi.

2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Mar niso tukaj z menoj zasmehovalci? Mar moje oko ne vztraja v njihovem izzivanju?

3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

Sedaj se ulezi, postavi me v poroštvo s seboj. Kdo je ta, ki bo udaril roki z menoj?

4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Kajti njihovo srce si skril pred razumevanjem, zato jih ne boš povišal.

5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Kdor svojim prijateljem govori prilizovanja, bodo pešale celo oči njegovih otrok.

6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Naredil me je tudi za tarčo posmeha med ljudstvom in poprej sem bil kakor bobnič.

7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Tudi moje oko je zatemnjeno zaradi bridkosti in vsi moji udi so kakor senca.

8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Pošteni možje bodo osupli ob tem in nedolžni se bo razvnel zoper hinavca.

9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

Tudi pravični se bo držal svoje poti, kdor pa ima čiste roke, bo močnejši in močnejši.

10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Toda kar se tiče vas vseh, ali se vrnete in torej greste, kajti med vami ne morem najti enega modrega moža.

11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Moji dnevi so minili, moji nameni so zlomljeni, celó misli mojega srca.

12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Noč spreminjajo v dan, svetloba je kratka zaradi teme.

13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)

Če čakam, je moja hiša grob; svojo posteljo sem postlal v temi. (Sheol h7585)

14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Trohnenju sem rekel: ›Ti si moj oče, ‹ ličinki: › Ti si moja mati in moja sestra.‹

15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

Kje je sedaj moje upanje? Glede mojega upanja, kdo ga bo videl?

16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

Šli bodo dol k zapahom jame, ko je naš skupni počitek v prahu.« (Sheol h7585)