Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
O meu espírito se vai corrompendo, os meus dias se vão apagando, e tenho perante mim as sepulturas.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Porventura não estão zombadores comigo? e os meus olhos não passam a noite chorando pelas suas amarguras?
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Promete agora, e dá-me um fiador para contigo: quem há que me dê a mão?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Porque aos seus corações encobriste o entendimento, pelo que não os exaltarás.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
O que lisongeando fala aos amigos também os olhos de seus filhos desfalecerão.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Porém a mim me pôs por um provérbio dos povos, de modo que já sou uma abominação perante o rosto de cada um.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Pelo que já se escureceram de mágoa os meus olhos, e já todos os meus membros são como a sombra:
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Os retos pasmarão disto, e o inocente se levantará contra o hipócrita.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
E o justo seguirá o seu caminho firmemente, e o puro de mãos irá crescendo em força.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Mas, na verdade, tornai todos vós, e vinde cá; porque sábio nenhum acho entre vós.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Os meus dias passam, os meus propósitos se quebraram, os pensamentos do meu coração.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Trocaram o dia em noite; a luz está perto do fim, por causa das trevas.
Se eu esperar, a sepultura será a minha casa; nas trevas estenderei a minha cama. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Á corrupção clamo: Tu és meu pai; e aos bichos: Vós sois minha mãe e minha irmã.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Onde pois estaria agora a minha esperança? enquanto à minha esperança, quem a poderá ver
