< Jób 17 >

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Mi ånd er knekt, mitt liv er sløkt, no hev eg berre gravi att.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Eg hæding finn på kvar ein kant, ved deira tråss lyt auga dvelja.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Å, set eit pant for meg hjå deg! Kven elles skal meg handslag gjeva?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Du stengde deira sjæl for skyn; difor vil du ikkje lyfta deim.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Den som gjev vener burt til plundring, hans søner sloknar augo på.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Eg er for folk til ordtak sett, som ein dei sputtar beint i syni.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Mitt auga sjukt av sorger er, og mine lemer er ein skugge.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Dei rettvise støkk yver slikt, og skuldfri harmast på ugudleg.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Men rettvis mann sin veg gjeng fram, og magti veks hjå reinhendt mann.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Men de - kom berre alle att! Eg ingen vismann finn hjå dykk.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Og mine dagar dei kvarv burt; og mine planar slitna sund, dei som mitt hjarta emna på.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Men dei gjer natti um til dag, som ljos var næmare enn myrkrer.
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
Eit hus i helheim er mi von, i myrkret reider eg mi seng. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Til gravi ropar eg: «Min far!» til makken: «Mor mi! Syster mi!»
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Kvar vert det då av voni mi? Mi von, kven augnar henne då?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)
Til helheims bommar fer ho ned, når eg til kvile gjeng i moldi.» (Sheol h7585)

< Jób 17 >