< Jób 17 >

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
“Umoya wami udabukile, insuku zami ziqunyiwe, ithuna lingimelele.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Impela abaklolodayo bangihanqile; amehlo ami asehlezi elinde ulaka lwabo.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Ngipha, Oh Nkulunkulu, lesosibambiso osifunayo. Kambe ngubani omunye ongangenzela lesosibambiso na?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Usuzivalile ingqondo zabo kabasazwisisi; ngakho kawuzukubayekela bagiye.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Nxa umuntu angaphika umngane wakhe ukuze ahlawulwe, amehlo abantwabakhe azafiphala.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
UNkulunkulu usengenze ngaba yisiga ebantwini bonke, umuntu okhafulelwa ngabanye emehlweni.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Amehlo ami asethundubele ngosizi; umdumbu wami wonke usuyisithunzi nje.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Abantu abaqotho kuyabanenga lokhu; abangelacala bayacaphuka ngabangakholwayo.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Kungenani, abalungileyo bazabambelela ezindleleni zabo, kuthi labo abalezandla ezihlanzekileyo baqine.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Kodwa khathesi lina lonke ake lizame futhi! Kangiboni loyedwa ohlakaniphileyo kini.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Sezidlule insuku zami, amacebo ami asedilikile, kunjalo lezifiso zenhliziyo yami.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Lababantu bathatha ubusuku njengemini; bathi bebona ubumnyama bathi, ‘Ukukhanya sekusondele.’
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
Nxa ikhaya engilithembileyo lilingcwaba kuphela, nxa ngisendlala umbheda wami emnyameni, (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
nxa ngisithi ekuboleni, ‘Baba,’ ngithi empethwini, ‘Mama’ kumbe ‘Dadewethu,’
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
pho lingaphi ithemba lami na? Ngubani ongabona ithemba ngami?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)
Kuzakwehlela emasangweni okufa na? Sizakwehlela ndawonye othulini na?” (Sheol h7585)

< Jób 17 >