Jób 17

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Fa demoke ty troko, le modo o androkoo; vaho veka’e amako ty kibory.

2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Toe amako atoa o mañinje ahikoo; naho harefe’ o masokoo ty fanigiha’ iareo?

3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

Toloro antoke henaneo, Ihe ro tsoake, ia ka ty hifampipao-pitàñe amako?

4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Fa nakite’o ty tro’ iareo tsy hahilala, aa le tsy honjone’o.

5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Ie mifosa rañetse hahazoa’e raha, le hilesa ka o mason’ ana’eo.

6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Fe nanoa’e mpitolom-bola’ ondaty; firorà’ o lahilahio ty tareheko.

7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Nampaieñe ty fioremeñako o masokoo, hoe talinjo avao o fangefangekoo.

8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Ilatsa’ ondaty vantañeo, hitrobo-vatañe ty vaño hatreatre’e ty tsy aman-kake.

9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

Mitan-ty lala’e ty marentane, naho mihaozatse vaho mihafatratse ty malio fitàñe.

10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Aa inahareo iaby, mibaliha mb’etoa indraike, f’ie tsy hahatrea ondaty mahilala ama’ areo.

11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Fa modo o androkoo, nipeñapeñake o safirikoo; naho o fisalalan-trokoo!

12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Afote’ iereo ho andro ty haleñe [ami’ty hoe]: Mitotoke añatrefa’ i ieñey ty hazavàñe,

13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)

Ie andiñisako ho akibako ty tsikeokeoke, naho añ’ieñe ao ty andafihako i tihikoy, (Sheol h7585)

14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Aa naho tokaveko i koboñey, [ty hoe: ] Raeko irehe, naho i oletsey: Ihe ty Reneko naho rahavaveko;

15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

Aia arè o fitamakoo? I fisalalàkoy, ia ty mahaisak’ aze?

16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

Hilenteke mb’an-tsikeokeoke ao hao re? hitrao-pitofàñe an-debok’ ao hao zahay. (Sheol h7585)