< Jób 17 >
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Omutima gwange gwennyise, ennaku zange zisalibbwaako, entaana enninze.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Ddala abansekerera bannetoolodde; amaaso gange gabeekengera.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
“Ompe, Ayi Katonda akakalu k’onsaba. Ani omulala ayinza okunneeyimirira?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Ozibye emitima gyabwe obutategeera; noolwekyo toobakkirize kuwangula.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Omusajja avumirira mikwano gye olw’empeera alireetera amaaso g’abaana be okuziba.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
“Katonda anfudde ekisekererwa eri buli omu, anfudde buli omu gw’afujjira amalusu mu maaso.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Amaaso gange gayimbadde olw’okunakuwala; omubiri gwange gwonna kaakano guli nga kisiikirize.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Abantu ab’amazima beesisiwala olwa kino; atalina musango agolokokedde ku oyo atatya Katonda.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Naye era abatuukirivu banaakwatanga amakubo gaabwe, n’abo ab’emikono emirongoofu baneeyongeranga amaanyi.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
“Naye mukomeewo mwenna kaakano, mujje, naye siraba muntu mugezi mu mmwe!
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Ennaku zange ziyise entegeka zange zoonoonese, era bwe kityo n’okwegomba kw’omutima gwange.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Abantu bano ekiro bakifuula emisana; mu kizikiza mwennyini mwe bagambira nti, Ekitangaala kinaatera okujja.
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
Amagombe bwe gaba nga ge maka mwe nnina essuubi, bwe njala obuliri bwange mu kizikiza, (Sheol )
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
ne ŋŋamba amagombe nti, ‘Ggwe kitange,’ era n’eri envunyu nti, ‘Ggwe mmange,’ oba nti, ‘Ggwe mwannyinaze,’
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
kale essuubi lyange liba ludda wa? Ani ayinza okuliraba?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )
Nalyo lirigenda eri enzigi z’emagombe Oba tuligenda ffenna mu nfuufu?” (Sheol )