Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Spiritus meus attenuabitur, dies mei breviabuntur, et solum mihi superest sepulchrum.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Non peccavi, et in amaritudinibus moratur oculus meus.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Libera me Domine, et pone me iuxta te, et cuiusvis manus pugnet contra me.
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Cor eorum longe fecisti a disciplina, propterea non exaltabuntur.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Praedam pollicetur sociis, et oculi filiorum eius deficient.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Posuit me quasi in proverbium vulgi, et exemplum sum coram eis.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Caligavit ab indignatione oculus meus, et membra mea quasi in nihilum redacta sunt.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Stupebunt iusti super hoc, et innocens contra hypocritam suscitabitur.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Et tenebit iustus viam suam, et mundis manibus addet fortitudinem.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Igitur omnes vos convertimini, et venite, et non inveniam in vobis ullum sapientem.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Dies mei transierunt, cogitationes meae dissipatae sunt, torquentes cor meum:
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Noctem verterunt in diem, et rursum post tenebras spero lucem.
Si sustinuero, infernus domus mea est, et in tenebris stravi lectulum meum. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Putredini dixi: Pater meus es, mater mea, et soror mea, vermibus.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Ubi est ergo nunc praestolatio mea, et patientiam meam quis considerat?
