Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
わが霊は破れ、わが日は尽き、墓はわたしを待っている。
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
まことにあざける者どもはわたしのまわりにあり、わが目は常に彼らの侮りを見る。
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
どうか、あなた自ら保証となられるように。ほかにだれがわたしのために保証となってくれる者があろうか。
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
あなたは彼らの心を閉じて、悟ることのないようにされた。それゆえ、彼らに勝利を得させられるはずはない。
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
分け前を得るために友を訴えるものは、その子らの目がつぶれるであろう。
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
彼はわたしを民の笑い草とされた。わたしは顔につばきされる者となる。
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
わが目は憂いによってかすみ、わがからだはすべて影のようだ。
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
正しい者はこれに驚き、罪なき者は神を信ぜぬ者に対して憤る。
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
それでもなお正しい者はその道を堅く保ち、潔い手をもつ者はますます力を得る。
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
しかし、あなたがたは皆再び来るがよい、わたしはあなたがたのうちに賢い者を見ないのだ。
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
わが日は過ぎ去り、わが計りごとは敗れ、わが心の願いも敗れた。
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
彼らは夜を昼に変える。彼らは言う、『光が暗やみに近づいている』と。
わたしがもし陰府をわたしの家として望み、暗やみに寝床をのべ、 (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
穴に向かって『あなたはわたしの父である』と言い、うじに向かって『あなたはわたしの母、わたしの姉妹である』と言うならば、
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
わたしの望みはどこにあるか、だれがわたしの望みを見ることができようか。
