Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Il mio spirito vien meno, i miei giorni si spengono; non c'è per me che la tomba!
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Non sono io in balìa di beffardi? Fra i loro insulti veglia il mio occhio.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Sii tu la mia garanzia presso di te! Qual altro vorrebbe stringermi la destra?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Poiché hai privato di senno la loro mente, per questo non li lascerai trionfare.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Come chi invita gli amici a parte del suo pranzo, mentre gli occhi dei suoi figli languiscono;
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
così son diventato ludibrio dei popoli sono oggetto di scherno davanti a loro.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Si offusca per il dolore il mio occhio e le mie membra non sono che ombra.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Gli onesti ne rimangono stupiti e l'innocente s'indigna contro l'empio.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Ma il giusto si conferma nella sua condotta e chi ha le mani pure raddoppia il coraggio.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Su, venite di nuovo tutti: io non troverò un saggio fra di voi.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
I miei giorni sono passati, svaniti i miei progetti, i voti del mio cuore.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Cambiano la notte in giorno, la luce - dicono - è più vicina delle tenebre.
Se posso sperare qualche cosa, la tomba è la mia casa, nelle tenebre distendo il mio giaciglio. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Al sepolcro io grido: «Padre mio sei tu!» e ai vermi: «Madre mia, sorelle mie voi siete!».
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
E la mia speranza dov'è? Il mio benessere chi lo vedrà?
