< Jób 17 >

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Naibus ti espirituk, ken aggibusen dagiti al-aldawko; nakasaganan ti tanem a para kaniak.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Pudno nga adda dagiti mananglalais a kaduak; masapul a kankanayon a makitkita ti matak iti pananggargarida.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Mangtedka ita ti maysa a sapata, agbalinka koma a pammatalged a maipaay kaniak; siasino pay iti adda a tumulong kaniak?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Ta linapdam O Dios dagiti pusoda manipud ti pannakaawat; saanmonto ngarud itan-ok ida kaniak.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Ti mangakusar kadagiti gagayyemna a maipaay iti gunggona, kumapoyto dagiti mata dagiti annakna.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Ngem inaramidnak a maysa a balikas a kanayon nga us-usaren dagiti tattao, tuptupraanda ti rupak.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Nakudrep met ti matak gapu iti ladingit; nakuttong dagiti amin a paset ti bagik a kas ti kinakuttong ti aniniwan.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Agsiddaawto dagiti nalinteg a lallaki gapu iti daytoy; makaungetto ti awan basolna a tao maibusor kadagiti nadangkes a lallaki.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Agtalinaedto ti nalinteg a tao iti dalanna; ad-addanto pay a pumigsa dagiti addaan iti nadalus nga im-ima.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Ngem maipapan kadakayo amin, umaykayo ita; saanakto a makasarak iti masirib a tao kadakayo.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Naglabasen dagiti al-aldawko, naggibusen dagiti panggepko, uray dagiti tartarigagayan ti pusok.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Baliwan dagitoy a tattao, dagitoy a mananglalais, ti rabii iti aldaw; ti lawag, kunada nga asideg iti kinasipnget.
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
Agsipud ta kitkitaek ti sheol a kas balayko; agsipud ta inyukradko ti iddak iti kasipngetan, (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
agsipud ta imbagak iti abut, 'Sika ti Amak,' ken iti igges, 'Sika ti inak ken kabsatko a babai,'
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
sadino ngaruden ti ayan ti namnamak? Maipapan ti namnamak, siasino ti makakita ti aniaman?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)
Bumabanto kadi ti namnama a kaduak kadagiti ruangan ti sheol inton bumabatayo iti tapuk?” (Sheol h7585)

< Jób 17 >