Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Mein Odem ist schwach, und meine Tage sind abgekürzt, das Grab ist da.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Niemand ist von mir getäuschet, noch muß mein Auge darum bleiben in Betrübnis.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Ob du gleich einen Bürgen für mich wolltest, wer will für mich geloben?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Du hast ihrem Herzen den Verstand verborgen, darum wirst du sie nicht erhöhen.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Er rühmet wohl seinen Freunden die Ausbeute; aber seiner Kinder Augen werden verschmachten.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Er hat mich zum Sprichwort unter den Leuten gesetzt, und muß ein Wunder unter ihnen sein.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Meine Gestalt ist dunkel worden vor Trauern, und alle meine Glieder sind wie ein Schatten.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Darüber werden die Gerechten übel sehen, und die Unschuldigen werden sich setzen wider die Heuchler.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Der Gerechte wird seinen Weg behalten, und der von reinen Händen wird stark bleiben.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Wohlan, so kehret euch alle her und kommt; ich werde doch keinen Weisen unter euch finden.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Meine Tage sind vergangen, meine Anschläge sind zertrennet, die mein Herz besessen haben,
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
und haben aus der Nacht Tag gemacht und aus dem Tage Nacht.
Wenn ich gleich lange harre, so ist doch die Hölle mein Haus, und in Finsternis ist mein Bett gemacht. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Die Verwesung heiße ich meinen Vater und die Würmer meine Mutter und meine Schwester.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Was soll ich harren? und wer achtet mein Hoffen?
