Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Mein Lebensgeist ist zerstört, meine Tage sind erloschen, die Gräberstätte wartet mein.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Dann treiben sie fürwahr noch Spott mit mir! Auf ihrem Hadern muß mein Auge weilen!
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
O setze ein, verbürge dich für mich bei dir! Wer anders sollte mir den Handschlag geben?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Denn ihr Herz hast du der Einsicht verschlossen, darum wirst du sie auch nicht obsiegen lassen.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Zur Beuteteilung verrät man Freunde, und seiner Kinder Augen schmachten hin.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Zu einem Sprichwort für alle Welt hat er mich hingestellt, anspeien lassen muß ich mich ins Angesicht,
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
so daß mein Auge blöde ward vor Kummer, und alle meine Glieder nur ein Schatten sind.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Darüber entsetzen sich die Rechtschaffenen, und der Unschuldige empört sich über den Ruchlosen.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Doch der Fromme hält fest an seinem Weg, und wer reine Hände hat, erstarkt nur noch mehr.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Ihr alle aber kommt nur wieder heran, ich werde unter euch doch keinen Weisen finden.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Meine Tage sind dahin, meine Pläne sind zerrissen, sie, meines Herzens Hoffnungen.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Nacht wollen sie zum Tage machen, Licht soll mir näher sein als Finsternis.
Wenn ich auf die Unterwelt als meine Behausung hoffe, in der Finsternis mein Lager hingebreitet habe, (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
wenn ich das Grab mein Vater nenne, “meine Mutter und Schwester” das Gewürm -
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
wo bleibt denn da meine Hoffnung, und meine Hoffnung, wer erschaut sie?
