Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
"Dahin ist meine Lebenskraft, und meine Tage, die verflossen, sind für mich ebensoviel Gräber.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Wahrhaftig! Tadler sind bei mir; mein Auge muß auf ihrem Hader weilen. -
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Setz ein! Jedoch Du hast schon meinen Einsatz. Wer gäbe sonst mir Handschlag?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Ihr Herz verschlossest Du der Einsicht; drum darfst Du sie nicht triumphieren lassen.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Es hieße, Freunden einen Anteil zuerkennen, die eigenen Kinder aber darben lassen.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Zum Sprichwort macht er mich für alle Welt; wie einer, dem man ins Gesicht speit, bin ich jetzt.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Die Augen sind vor Kummer blind; wie Schatten schwindet hin mein Leib.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Die 'Frommen' staunen drüber, 'Unschuldige' jubeln über den Verruchten.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Recht fest an ihrem Wege halten die 'Gerechten', aufs neue schöpfen Kräfte diese 'Biederen'.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Wenn ihr auch allesamt herbeikommt, ich finde keinen Weisen unter euch.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Hinschwinden meine Tage; dahin sind meine Pläne, die Herzenswünsche.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Nacht macht man mir für Tag, das Licht noch dunkler als die Finsternis.
Muß ich schon in der Unterwelt auf eine Wohnung rechnen, erhalte ich mein Ruhbett in der Finsternis. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Und muß ich 'Vater!' zur Verwesung sagen und zum Gewürme 'Mutter!', 'Schwester!',
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
wo bleibt da meine Hoffnung? Wer kann noch Glück für mich erspähen?
