Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Mon esprit s’affaiblira, mes jours seront abrégés, et il ne me reste qu’un sépulcre.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Je n’ai pas péché, et mon œil vit au milieu des amertumes.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Délivrez-moi, Seigneur, et placez-moi auprès de vous; après cela, que la main de qui que ce soit combatte contre moi.
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Vous avez éloigné leur cœur de la science; c’est pourquoi ils ne seront pas exaltés.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Il promet du butin à ses compagnons, et les yeux de ses enfants s’éteindront.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Il m’a rendu comme le brocard du peuple, et je suis un exemple devant eux.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Mon œil s’est obscurci par l’indignation, et mes membres ont été réduits comme à rien.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Des justes seront dans la stupeur, et un innocent sera suscité contre un hypocrite.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Mais un juste garde sa voie, et celui qui a les mains pures augmentera sa force.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Ainsi, vous tous, convertissez-vous; venez, et je ne trouverai parmi vous aucun sage.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Mes jours sont passés, mes pensées se sont dissipées en tourmentant mon cœur.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Elles ont changé la nuit en jour, et encore, après les ténèbres, j’espère la lumière.
Si j’attends avec patience, l’enfer sera ma maison, et c’est dans les ténèbres que j’ai préparé mon lit. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
J’ai dit à la pourriture: Tu es mon père; et aux vers: Ma mère et ma sœur.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Où est donc maintenant mon attente? Et ma patience, qui la considère?
