Jób 17

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Mon souffle se perd, Mes jours s’éteignent, Le sépulcre m’attend.

2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Je suis environné de moqueurs, Et mon œil doit contempler leurs insultes.

3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

Sois auprès de toi-même ma caution; Autrement, qui répondrait pour moi?

4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Car tu as fermé leur cœur à l’intelligence; Aussi ne les laisseras-tu pas triompher.

5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

On invite ses amis au partage du butin, Et l’on a des enfants dont les yeux se consument.

6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Il m’a rendu la fable des peuples, Et ma personne est un objet de mépris.

7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Mon œil est obscurci par la douleur; Tous mes membres sont comme une ombre.

8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Les hommes droits en sont stupéfaits, Et l’innocent se soulève contre l’impie.

9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

Le juste néanmoins demeure ferme dans sa voie, Celui qui a les mains pures se fortifie de plus en plus.

10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

Mais vous tous, revenez à vos mêmes discours, Et je ne trouverai pas un sage parmi vous.

11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Quoi! Mes jours sont passés, mes projets sont anéantis, Les projets qui remplissaient mon cœur…

12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Et ils prétendent que la nuit c’est le jour, Que la lumière est proche quand les ténèbres sont là!

13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)

C’est le séjour des morts que j’attends pour demeure, C’est dans les ténèbres que je dresserai ma couche; (Sheol h7585)

14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Je crie à la fosse: Tu es mon père! Et aux vers: Vous êtes ma mère et ma sœur!

15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

Mon espérance, où donc est-elle? Mon espérance, qui peut la voir?

16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

Elle descendra vers les portes du séjour des morts, Quand nous irons ensemble reposer dans la poussière. (Sheol h7585)