Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Mon âme est meurtrie, mes jours s’éteignent, la tombe m’attend.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Ne suis-je pas en butte à des moqueries? Mes yeux ne sont-ils pas constamment témoins de leurs perfidies?
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Ah! De grâce, accorde-moi ta caution! Sois toi-même mon garant vis-à-vis de toi qui voudrait s’engager pour moi?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Car tu as fermé leur cœur à la raison; aussi ne les laisseras-tu pas triompher.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Pour une part de butin on trahit des amis, de sorte que les yeux de leurs enfants se consument de misère.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
On a fait de moi la fable des nations; je suis l’homme à qui on crache au visage.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Mes yeux sont éteints par le chagrin, et tous mes organes sont comme une ombre.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Les gens de bien en sont stupéfaits, et l’innocent en est révolté contre l’impie.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Cependant le juste persiste dans sa conduite, et celui qui a les mains pures redouble d’énergie.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Quant à vous, retournez-vous donc tous contre moi, venez! Je ne trouverai pas un sage parmi vous.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Mes jours ont fui, mes projets sont ruinés, ces trésors de mon cœur.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
De la nuit ils veulent faire le jour, ils disent la lumière plus proche que les ténèbres.
Si je n’attends plus d’autre demeure que le Cheol, si j’ai étendu ma couche dans la région des ombres; (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
si je dis au tombeau: "Tu es mon père!" et à la vermine: "Tu es ma mère et ma sœur"
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
où donc est mon espérance? Mon espérance, qui peut la voir?
