Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Mon souffle est corrompu, mes jours s’éteignent: pour moi sont les sépulcres!
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Les moqueurs ne sont-ils pas autour de moi, et mes yeux ne demeurent-ils pas au milieu de leurs insultes?
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Dépose, je te prie, [un gage]; cautionne-moi auprès de toi-même: qui donc frappera dans ma main?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Car tu as fermé leur cœur à l’intelligence; c’est pourquoi tu ne les élèveras pas.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Celui qui trahit ses amis pour qu’ils soient pillés, les yeux de ses fils seront consumés.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Et il a fait de moi un proverbe des peuples, et je suis devenu un homme auquel on crache au visage.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Mon œil est terni par le chagrin, et mes membres sont tous comme une ombre.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Les hommes droits en seront étonnés, et l’innocent s’élèvera contre l’impie;
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Mais le juste tiendra ferme dans sa voie, et celui qui a les mains pures croîtra en force.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Mais quant à vous tous, revenez encore, je vous prie; mais je ne trouverai pas un sage parmi vous.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Mes jours sont passés, mes desseins sont frustrés, – les plans chéris de mon cœur.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ils font de la nuit le jour, la lumière proche en présence des ténèbres.
Si j’espère, le shéol est ma maison, j’étends mon lit dans les ténèbres; (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Je crie à la fosse: Tu es mon père! aux vers: Ma mère et ma sœur!
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Où donc est mon espoir? Et mon espoir, qui le verra?
