Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
« Mon esprit est consumé. Mes jours sont éteints et la tombe est prête pour moi.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Il y a certainement des moqueurs avec moi. Mon regard s'attarde sur leur provocation.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
« Maintenant, donnez un gage. Sers-toi de toi-même comme garantie pour moi. Qui est là pour me donner la main?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Car tu as caché leur cœur à l'intelligence, c'est pourquoi vous ne les exalterez pas.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Celui qui dénonce ses amis pour le pillage, même les yeux de ses enfants seront défaillants.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
« Mais il a fait de moi la risée du peuple. Ils me crachent au visage.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Mon œil aussi est obscurci par la tristesse. Tous mes membres sont comme une ombre.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Les hommes droits s'étonneront de cela. L'innocent se soulèvera contre l'impie.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Mais le juste s'en tiendra à sa voie. Celui qui a les mains propres deviendra de plus en plus fort.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Mais quant à vous tous, revenez. Je ne trouverai pas d'homme sage parmi vous.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Mes jours sont passés. Mes plans sont rompus, comme les pensées de mon cœur.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ils changent la nuit en jour, dire « La lumière est proche » en présence de l'obscurité.
Si je considère le séjour des morts comme ma maison, si j'ai étendu ma couche dans l'obscurité, (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
si j'ai dit à la corruption: « Tu es mon père ». et au ver: « Ma mère » et « Ma sœur ».
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Où est donc mon espoir? Quant à mon espoir, qui le verra?
