< Jób 17 >
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Nu te nye gbɔgbɔ ŋu belibelibeli, nye ŋkekewo hã le kpuie eye yɔdo le lalayem.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Vavãe, fewuɖulawo ƒo xlãm, ele be nye ŋkuwo nanɔ woƒe amenuɖiaɖia ŋu.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
“O Mawu, tsɔ ŋugbedodo si dim nèle la nam. Ame kae gali si ade megbe nam?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Ètu woƒe susu ɖe gɔmesese ŋu eya ta màna woƒe alɔ nade dzi o.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Ne ame aɖe gbe exɔlɔ̃wo ɖe nu si woanae ta la, viawo ƒe ŋkuwo atsi.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
“Mawu tsɔm wɔ lodonue na ame sia ame, ame si ƒe ŋkume amewo ɖea ta ɖo gɔ̃ hã.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Nuxaxa na be nye ŋkuwo dzi tsyɔ eye nye ameti blibo la mele abe vɔvɔli ene.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Ame dzɔdzɔewo ƒe mo wɔ yaa le esia ta; dɔ me ve ame maɖifɔwo ɖe mawumavɔ̃lawo ŋuti.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Ke hã la, ame dzɔdzɔewo alé woƒe mɔwo me ɖe asi eye asi dzadzɛtɔwo akpɔ ŋusẽ ɖe edzi.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
“Mi katã mitrɔ va ko, migadze agbagba kpɔ! Gake nyemakpɔ nunyala aɖeke le mia dome o.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Nye ŋkekewo va yi, nye ɖoɖowo me gblẽ eye nenema kee nye nye dzi ƒe didiwo hã.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ame siawo trɔ zã wòzu ŋkeke, ke esi viviti do ɖe wo la, wogblɔ be, ‘Kekeli tsɔ ɖe mía gbɔ’
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
Ne aƒe si ko mele mɔ kpɔm na la nye yɔdo, ne meɖo aba ɖe viviti me, (Sheol )
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
ne megblɔ na zãnuxɔxɔ be, ‘Wòe nye fofonye,’ eye megblɔ na ŋɔvi be, ‘Wòe nye danye’ alo ‘Wòe nye nɔvinye nyɔnu’ la,
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
ekema afi ka nye mɔkpɔkpɔ la le?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )
Ɖe wòayi ɖe ku ƒe agbowo mea? Ɖe nye kplii míayi tome ɖekaea?” (Sheol )