< Jób 17 >
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
“My spirit is consumed. My days are extinct and the grave is ready for me.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Surely there are mockers with me. My eye dwells on their provocation.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
“Now give a pledge. Be collateral for me with yourself. Who is there who will strike hands with me?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
For you have hidden their heart from understanding, therefore you will not exalt them.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
He who denounces his friends for plunder, even the eyes of his children will fail.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
“But he has made me a byword of the people. They spit in my face.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
My eye also is dim by reason of sorrow. All my members are as a shadow.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Upright men will be astonished at this. The innocent will stir himself up against the godless.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Yet the righteous will hold to his way. He who has clean hands will grow stronger and stronger.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
But as for you all, come back. I will not find a wise man amongst you.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
My days are past. My plans are broken off, as are the thoughts of my heart.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
They change the night into day, saying ‘The light is near’ in the presence of darkness.
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
If I look for Sheol as my house, if I have spread my couch in the darkness, (Sheol )
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
if I have said to corruption, ‘You are my father,’ and to the worm, ‘My mother,’ and ‘My sister,’
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
where then is my hope? As for my hope, who will see it?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )
Shall it go down with me to the gates of Sheol, or descend together into the dust?” (Sheol )