Jób 17

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

My spirit is consumed, and my days are over; the grave is ready for me.

2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Surely there are mockers with me; my eye must always see their provocation.

3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

Give now a pledge, be a guarantee for me with yourself; who else is there who will help me?

4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

For you, God, have kept their hearts from understanding; therefore, you will not exalt them over me.

5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

He who denounces his friends for a reward, the eyes of his children will fail.

6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

But he has made me a byword of the people; they spit in my face.

7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

My eye is also dim because of sorrow; all my body parts are as thin as shadows.

8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Upright men will be stunned by this; the innocent man will stir himself up against godless men.

9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

The righteous man will keep to his way; he who has clean hands will grow stronger and stronger.

10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

But as for you all, come on now; I will not find a wise man among you.

11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

My days are past; my plans are shattered, and so are the desires of my heart.

12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

These people, these mockers, change the night into day; light is near to darkness.

13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)

If the only home I hope for is Sheol; and if I have spread my couch in the darkness; (Sheol h7585)

14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

and if I have said to the pit, 'You are my father,' and to the worm, 'You are my mother or my sister,'

15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

where then is my hope? As for my hope, who can see any?

16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

Will hope go down with me to the gates of Sheol when we descend to the dust?” (Sheol h7585)