< Jób 17 >
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
My spirit is consumed, my days are extinct, the grave is [ready] for me.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Surely there are mockers with me, and mine eye abideth in their provocation.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Give now a pledge, be surety for me with thyself; who is there that will strike hands with me?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt [them].
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
He that denounceth his friends for a prey, even the eyes of his children shall fail.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
He hath made me also a byword of the people; and I am become an open abhorring.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members are as a shadow.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Upright men shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the godless.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Yet shall the righteous hold on his way, and he that hath clean hands shall wax stronger and stronger.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
But return ye, all of you, and come now: and I shall not find a wise man among you.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
My days are past, my purposes are broken off, even the droughts of my heart.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
They change the night into a day: the fight, [say they], is near unto the darkness.
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
If I look for Sheol as mine house; if I have spread my couch in the darkness; (Sheol )
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
If I have said to corruption, Thou art my father; to the worm, [Thou art] my mother, and my sister;
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Where then is my hope? and as for my hope, who shall see it?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )
It shall go down to the bars of Sheol, when once there is rest in the dust. (Sheol )