Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
My breath is exhausted; My days are at an end; The grave is ready for me.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Are not revilers before me? And doth not my eye dwell upon their provocations?
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Give a pledge, I pray thee; be thou a surety for me with thee; Who is he that will strike hands with me?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Behold, thou hast blinded their understanding; Therefore thou wilt not suffer them to prevail.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
He who delivereth up his friends as a prey, —The eyes of his children shall fail.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
He made me the by-word of the people; Yea, I have become their abhorrence.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
My eye therefore is dim with sorrow, And all my limbs are as a shadow.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Upright men will be astonished at this, And the innocent will rouse themselves against the wicked.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
The righteous will also hold on his way, And he that hath clean hands will gather strength.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
But as for you all, return, I pray! I find not yet among you one wise man.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
My days are at an end; My plans are broken off; Even the treasures of my heart.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Night hath become day to me; The light bordereth on darkness.
Yea, I look to the grave as my home; I have made my bed in darkness. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
I say to the pit, Thou art my father! And to the worm, My mother! and, My sister!
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Where then is my hope? Yea, my hope, who shall see it?
