< Jób 17 >

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
“My spirit has been destroyed, My days extinguished—graves [are] for me.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
If not—mockeries [are] with me. And my eye lodges in their provocations.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Now place my pledge with You; Who is he that strikes hand with me?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
For You have hidden their heart from understanding, Therefore You do not exalt them.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
For a portion he shows friendship, And the eyes of his sons are consumed.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
And He set me up for a proverb of the peoples, And I am a wonder before them.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
And my eye is dim from sorrow, And my members—all of them—as a shadow.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
The upright are astonished at this, and the innocent stirs himself up against the profane.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
And the righteous lays hold [on] his way, And the clean of hands adds strength.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
But please return and come in, all of you, And I do not find a wise man among you.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
My days have passed by, My plans have been broken off, The possessions of my heart!
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
They appoint night for day, Light [is] near because of darkness.
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
If I wait—Sheol [is] my house, In darkness I have spread out my bed. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
To corruption I have called: You [are] my father. To the worm: My mother and my sister.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
And where [is] my hope now? Indeed, my hope, who beholds it?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)
You go down [to] the parts of Sheol, If we may rest together on the dust.” (Sheol h7585)

< Jób 17 >