Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
My spirit is broken, my days are cut short, the grave is ready for me.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Yet truly those that mock are with me, and on their offendings must my eye rest.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
And thou, [Creator!] attend, I pray thee, be my surety with thyself: who else is there that would strike hands with me?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
For thou hast concealed their heart against intelligence: therefore art thou not exalted [through them].
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Every one of them speaketh deceptively to his friends: may also the eyes of his children fail.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
And he hath placed me here as a by-word unto nations; and I become openly as a place of abomination.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Therefore is my eye dim from vexation, and my limbs are all of them like a shadow.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Upright men must be astonished at this, and the innocent must arouse himself against the hypocrite.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Yet will the righteous hold firmly on to his way; and he that is clean of hands will acquire additional strength.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
But all of you, do only return, and come but [to me]: and yet I shall not find among you one wise man.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
My days are past, my resolves are broken off, [even the thoughts]—the possessions of my heart.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
These would change the night into day, the light as near in the presence of darkness.—
When I hope for the nether world as my house; in the darkness have I spread my couch; (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
When I call to corruption, Thou art my father: Thou art my mother, and my sister, to the worms.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Ay, where is then my hope? as for my hope, who will see it [fulfilled]?
