Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
My spirit shall be wasted, my days shall be shortened, and only the grave remaineth for me.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
I have not sinned, and my eye abideth in bitterness.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Deliver me O Lord, and set me beside thee, and let any man’s hand fight against me.
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Thou hast set their heart far from understanding, therefore they shall not be exalted.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
He promiseth a prey to his companions, and the eyes of his children shall fail.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
He hath made me as it were a byword of the people, and I am an example before them.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
My eye is dim through indignation, and my limbs are brought as it were to nothing.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
The just shall be astonished at this, and the innocent shall be raised up against the hypocrite.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
And the just man shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Wherefore be you all converted, and come, and I shall not find among you any wise man.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
My days have passed away, my thoughts are dissipated, tormenting my heart.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
They have turned night into day, and after darkness I hope for light again.
If I wait hell is my house, and I have made my bed in darkness. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
If I have said to rottenness: Thou art my father; to worms, my mother and my sister.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Where is now then my expectation, and who considereth my patience?
