< Jób 17 >
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
“My spirit is broken; my days are extinguished; the grave awaits me.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Surely mockers surround me, and my eyes must gaze at their rebellion.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Give me, I pray, the pledge You demand. Who else will be my guarantor?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
You have closed their minds to understanding; therefore You will not exalt them.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
If a man denounces his friends for a price, the eyes of his children will fail.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
He has made me a byword among the people, a man in whose face they spit.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
My eyes have grown dim with grief, and my whole body is but a shadow.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
The upright are appalled at this, and the innocent are stirred against the godless.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Yet a righteous one holds to his way, and the one with clean hands grows stronger.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
But come back and try again, all of you. For I will not find a wise man among you.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
My days have passed; my plans are broken off— even the desires of my heart.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
They have turned night into day, making light seem near in the face of darkness.
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
If I look for Sheol as my home, if I spread out my bed in darkness, (Sheol )
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
and say to corruption, ‘You are my father,’ and to the worm, ‘My mother,’ or ‘My sister,’
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
where then is my hope? Who can see any hope for me?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )
Will it go down to the gates of Sheol? Will we go down together into the dust?” (Sheol )