< Jób 17 >
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Chunya onyosore, ndalona ongʼad machiek, kendo thona ema chiegni koda.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Jogo ma nyiera olwora koni gi koni; kendo asiko mana kaneno gero ma gin-go koda.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
“Yaye Nyasaye, nyisa gima idwaro. En ngʼa machielo mabiro rita?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Isedino pachgi mondo kik gifweny adiera; omiyo ok ibi yie mondo gibed joloch.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Ka ngʼato ondhogo osiepne mondo oyud mwandu to gima otimono nyaka dongʼ ewi nyithinde.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
“Nyasaye osemiyo abedo ngʼama ji duto goyo ngero kendo ma ka ji oneno to ngʼudho kuome olawo.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Wengena koro ok nen maber nikech kuyo ma an-go; denda duto olokore choke lilo.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Joma paro ni gin joma kare kibaji omako; kendo joma paro ni ler wacho ni ok angʼeyo Nyasaye.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Kata kamano, joma kare nosik koluwo yoregi makare, kendo joma yoregi oriere nomed bedo motegno.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
“Un duto weyauru kendo dhiuru mabor nikech ok aneno ngʼama riek kuomu-ka.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Ndalona osekadho, chenrona duto osekethore, kaachiel gi gik moko duto ma chunya gombo.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Jogi loko otieno mi bed odiechiengʼ; ka piny otimo mudho to giwacho ni, ‘Ler ni machiegni.’
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
Ka dipo ni dala ma ageno dhiye en mana liel kende, kata kapo ni apedho kitandana e mudho, (Sheol )
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
ka dipo ni awacho ne kethruok ni, ‘In e wuonwa,’ kendo aluongo kudni ni, ‘minwa,’ kata ni, ‘nyamera,’
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
to koro geno mara ni kune? En ngʼa manyalo neno geno moro amora ma an-go?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )
Bende dodhi piny nyaka e dhorangeye mag tho? Koso bende dwalor kode nyaka ei lowo?” (Sheol )