Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Brudt er min Ånd, mine Dage slukt, og Gravene venter mig;
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
visselig, Spot er min Del, og bittert er, hvad mit Øje må skue.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Stil Sikkerhed for mig hos dig! Hvem anden giver mig Håndslag?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Thi du lukked deres Hjerte for Indsigt, derfor vil du ikke ophøje dem;
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
den, der forråder Venner til Plyndring, hans Sønners Øjne hentæres.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Til Mundheld har du gjort mig for Folk, jeg er blevet et Jærtegn for dem;
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
mit Øje er sløvet af Kvide, som Skygger er mine Lemmer til Hobe;
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
retsindige stivner af Rædsel ved sligt, over vanhellig harmes den skyldfri,
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
men den retfærdige holder sin Vej, en renhåndet vokser i Kraft.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Men I, mød kun alle frem igen, en Vismand fnder jeg ikke iblandt jer!
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Mine Dage stunder mod Døden, brudt er mit Hjertes Ønsker;
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Natten gør jeg til Dag, Lyset for mig er Mørke;
vil jeg håbe, får jeg dog Bolig i Døden, jeg reder i Mørket mit Leje, (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Graven kalder jeg Fader, Forrådnelsen Moder og Søster.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Hvor er da vel mit Håb, og hvo kan øjne min Lykke?
