Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Min Aand er brudt, mine Dage ere udslukkede, Gravene vente mig.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Er der ikke Spot omkring mig, og maa mit Øje ikke dvæle ved deres Genstridighed?
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Kære, stil mig Borgen hos dig, lov for mig; hvo er der ellers, der giver mig Haandslag?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Thi du har lukket deres Hjerte for Indsigt, derfor skal du ikke ophøje dem.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Man byder Venner ud til Bytte, og deres Børns Øjne hentæres.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Men han har stillet mig til at være et Ordsprog iblandt Folkene, og jeg er bleven som den, man spytter i Ansigtet.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Derfor er mit Øje mørkt af Harm, og alle mine Lemmer ere som en Skygge.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
For sligt maa de oprigtige forskrækkes, og den uskyldige harmes over den vanhellige.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Dog holder den retfærdige fast ved sin Vej, og den, som har rene Hænder, faar mere Styrke.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Men I, kommer kun alle frem igen, og jeg vil dog ikke finde en viis iblandt eder.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Mine Dage ere gangne forbi; oprykkede ere mine Tanker, hvilke mit Hjerte besad.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
De gøre Nat til Dag; og Lyset skal være nær, naar Mørket kommer.
Dersom jeg end forventer noget, da er det Graven som min Bolig; jeg har redet mit Leje i Mørket. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Jeg har raabt til Graven: Du er min Fader! til Ormen: Min Moder og min Søster!
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Hvor skulde da min Forventelse være? ja min Forventelse — hvo skuer den?
