Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Dýchání mé ruší se, dnové moji hynou, hrobu blízký jsem.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Jistě posměvači jsou u mne, a pro jejich mne kormoucení nepřichází ani sen na oči mé.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Postav mi, prosím, rukojmě za sebe; kdo jest ten, nechť mi na to ruky podá.
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Nebo srdce jejich přikryl jsi, aby nerozuměli, a protož jich nepovýšíš.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Kdož pochlebuje bližním, oči synů jeho zhynou.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Jistě vystavil mne za přísloví lidem, a za divadlo všechněm,
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Tak že pro žalost pošly oči mé, a oudové moji všickni stínu jsou podobni.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Užasnouť se nad tím upřímí, a však nevinný proti pokrytci vždy se zsilovati bude.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Přídržeti se bude, pravím, spravedlivý cesty své, a ten, jenž jest čistých rukou, posilní se více.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Tolikéž i vy všickni obraťte se, a poďte, prosím; neboť nenacházím mezi vámi moudrého.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Dnové moji pomíjejí, myšlení má mizejí, přemyšlování, pravím, srdce mého.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Noc mi obracejí v den, a světla denního ukracují pro přítomnost temností.
Abych pak čeho i očekával, hrob bude dům můj, ve tmě usteli ložce své. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Jámu nazovu otcem svým, matkou pak a sestrou svou červy.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Kdež jest tedy očekávání mé? A kdo to, čím bych se troštoval, spatří?
