< Jób 17 >

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Ka mueihla he pat tih ka khohnin loh khum coeng, kai hamla coeng tih phuel om coeng.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Ka taengah a omsasaipat pai moenih a? Te dongah amih koek ham khaw ka mik ah rhaeh pai saeh.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Kai kah rhikhang he namah hamla khueh laeh. Anih te ulong ka kut dongla a khoom eh?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Amih kah lungbuei te lungmingnah lamloh na khoem pah coeng. Te dongah na pomsang sak mahpawh.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Khoyo la a hui a phoe vaengah a ca rhoek mik tah hma coeng.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Kai he pilnam kah a thuidoek la n'khueh tih maelhmai dongkah timthoeihnah la ka om.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Ka mik he konoinah neh hmang coeng tih ka pumrho he khokhawn bangla boeih om.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Te dongah aka thuem khaw a pong sak tih lailak taengah ommongsitoe a haenghang sak.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Tedae aka dueng loh amah longpuei te a tuuk vetih a kut cim khaw a thaa sai ni.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Amih te boeih na mael sak uh coeng. Na pawk uh to cakhaw nangmih ah hlangcueih ka hmu mahpawh.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Ka khohnin loh thok coeng. Ka thinko kah kohnek la ka poeknah mawth coeng.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Khoyin te khothaih la a khueh tih, a hmuep tom te vangnah neh a yoei sak.
13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
Saelkhui te ka im bangla ka lamtawn tih, hmaisuep ah ka rhaenghmuen ka saelh. (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Vaam taengah, “A pa nang,” ka ti nah tih a rhit taengah, “A nu neh ka ngannu,” ka ti nah coeng.
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Te dongah menim ka ngaiuepnah tih ka ngaiuepnah he unim aka mae?
16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)
Saelkhui thohka te suntla vetih laipi khuila rhenten n'ael aya?,” a ti. (Sheol h7585)

< Jób 17 >