Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Ang akong espiritu maluya na, nahurot na ang akong mga adlaw, Ang lubnganan andam na alang kanako.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Sa pagkamatuod adunay nga yubitan uban kanako, Ug ang akong mata nagasud-ong sa ilang mga hagit.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Ibutang karon ang pagsalig, ug pangakohon mo ako uban kanimo; Kinsa karon ang buot makigsangka kanako?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Kay gitagoan mo ang ilang mga kasingkasing gikan sa salabutan: Busa ikaw dili motuboy kanila sa itaas.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Ang tawo nga nagadumili sa iyang mga higala mahitungod sa ilang bahin, Bisan ang mga mata sa iyang mga anak mangalubog.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Apan ako gihimo niya nga pagya sa mga tawo; Ug ilang ginalud-an ang akong nawong.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Ang akong mata usab malubog tungod sa kasubo, Ug ang akong mga panumduman ang tanan ingon sa usa ka landong.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Ang mga tawong matarung nahitingala niini, Ug ang walay sala moasdang batok sa mga walay Dios.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Apan ang mga matarung magapadayon sa iyang ginalaktan, Ug ang mahinlo ug mga kamot magatubo sa kalig-on.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Apan mahitungod kaninyong tanan, dumuol kamo karon pag-usab; Kay wala pa ing mausa ka maalam nga akong hingkit-an.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Ang akong mga adlaw nangagi na, ang akong mga tuyo nangakawang, Bisan ang mga hunahuna sa akong kasingkasing.
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ang gabii ilang gihimong adlaw; Ang kahayag, matud pa nila, haduol sa kangitngitan.
Kong sa Sheol ako magapangita ingon nga akong pinuy-anan; Kong sa kangitngitan anaa ko ibuklad ang akong higdaanan; (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
Kong sa kadunotan ako nagaingon: Ikaw maoy akong amahan; Sa sulod: Ikaw ang akong inahan, ug ang akong igsoong babaye;
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
Nan, hain man ang akong kalauman? Ug mahitungod sa akong paglaum, kinsa ang makakita niana?
