Jób 17
1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
Ang akong espiritu naluya na, ang akong mga adlaw nahurot na; ang lubnganan andam na alang kanako.
2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
Nakasiguro ako nga adunay mangyubit kanako; ang akong mata kinahanglan kanunay gayod makakita sa ilang pagpanghagit.
3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
Paghatag na karon sa bayad, pangakohon mo ako uban ang imong kaugalingon; kinsa pa man didto ang makatabang kanako?
4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
Kay ikaw, O Dios, ang nagtabon sa ilang kasingkasing gikan sa salabotan; busa, dili ka motuboy kanila labaw pa kay kanako.
5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Siya nga nagbudhi sa iyang mga higala alang sa usa ka ganti, ang mga mata sa iyang mga anak mangapakyas.
6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
Apan gihimo niya ako nga yubitanan sa mga tawo; giluwaan nila ang akong nawong.
7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Ang akong mga mata mihalap usab tungod sa kasubo; ang tanang bahin sa akong lawas sama na kapayat sa mga anino.
8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
Ang mga tawong matarong natingala niini; ang tawong walay sala mao ang mobatok sa mga tawong walay dios.
9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
Ang tawong matarong magapadayon sa iyang dalan; siya nga hinlo ang mga kamot magatubo sa kalig-on pa gayod.
10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
Apan alang kaninyong tanan, karon duol kamo; wala akoy nakita nga maalamong tawo taliwala kaninyo.
11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
Ang akong mga adlaw nanglabay na; ang akong mga laraw nangakawang na. Ingon man ang mga pangandoy sa akong kasingkasing...
12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Kining mga tawhana, kining mga mabiaybiayon, nag-usab sa gabii ngadto sa adlaw; ang kahayag haduol na sa kangitngit.
Sanglit gitan-aw ko na ang Sheol ingon nga akong pinuy-anan; tungod kay gibukhad ko na ang akong higdanan sa kangitngit; (Sheol h7585)
14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
sanglit nag-ingon na ako sa bung-aw, 'Ikaw mao ang akong amahan,' ug sa ulod, 'Ikaw mao ang akong inahan o ang akong igsoong babaye,'
15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
nan asa may akong paglaom? Alang sa akong paglaom, kinsa pa may makakita niana?
