Jób 17

1 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Духът ми чезне, дните ми гаснат, мене вече гробът чака.

2 Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Сигурно ми се присмиват; И окото ми трябва постоянно да гледа огорченията им!

3 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

Дай, моля, поръчителство; стани ми поръчител при Себе Си; Кой друг би дал ръка на мене?

4 Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Защото си скрил сърцето им от разум; Затова няма да ги възвисиш.

5 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Който заради плячка предава приятели - Очите на чадата му ще изтекат.

6 Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Той ме е поставил и поговорка на людете; И укор станах аз пред тях.

7 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Помрачиха очите ми от скръб, И всичките ми телесни части станаха като сянка.

8 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Правдивите ще се почудят на това, И невинният ще се повдигне против нечестивия.

9 Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

А праведният ще се държи в пътя си, И който има чисти ръце ще увеличава силата си.

10 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

А вие всички, моля, пак дойдете; Обаче не ще мога намери между вас един разумен.

11 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Дните ми преминаха; Намеренията ми и желанията на сърцето ми се пресякоха.

12 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

Нощта скоро ще замести деня; Виделото е близо до тъмнината,

13 Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)

Ако очаквам преизподнята за мое жилище, Ако съм постлал постелката си в тъмнината, (Sheol h7585)

14 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Ако съм викнал към тлението, Баща ми си ти, - Към червеите: Майка и сестра ми сте,

15 Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

То где е сега надеждата ми? Да! кой ще види надеждата ми?

16 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol h7585)

При вратите на преизподнята ще слезе тя, Когато едновременно ще има покой в пръстта. (Sheol h7585)