Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Afei Hiob buae se,
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
“Mate nsɛm bebree a ɛte sɛ eyinom; na mo nyinaa moyɛ ogyamserewfo!
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
So mo kasa tenten no remma awiei ana? Dɛn na ɛhaw mo nti a mugu so regye akyinnye yi?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Anka me nso metumi akasa sɛ mo, sɛ mo na mowɔ me tebea yi mu a, anka metumi akeka nsɛm a ɛyɛ dɛ atia mo na mabu mo animtiaa.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Nanso anka mɛhyɛ mo den; anka awerɛkyekye nsɛm a ebefi mʼanom no bɛma mo ahotɔ.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
“Nanso sɛ mekasa a ɔyaw a mete no remmrɛ ase; na sɛ mankasa nso a, ɛrennyae.
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Onyankopɔn, ampa ara woama mabrɛ woasɛe me fi pasaa.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Woakyekyere me, ama abɛyɛ adansedi; me so tew ara na ɛtew na edi adanse tia me.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Onyankopɔn tow hyɛ me so tetew me wɔ nʼabufuw mu na ɔtwɛre ne se gu me so; nea ɔne me anya no pɔkyere nʼani hwɛ me.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Nnipa bue wɔn ano di me ho fɛw; wɔbɔ me sotɔre de bu me animtiaa na wɔka wɔn ho bɔ mu de tia me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Onyankopɔn de me ama abɔnefo watow me ato amumɔyɛfo nsam.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Na biribiara kɔ yiye ma me, nanso ɔdwerɛw me; osoo me kɔn mu, tow me hwee hɔ. Ɔde me asi nʼani so;
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
nʼagyantowfo atwa me ho ahyia, ohwirew mʼasaabo mu a wanhu me mmɔbɔ maa me bɔnwoma petee fam.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Ɔba me so bere biara; na ɔtow hyɛ me so sɛ ɔkofo.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
“Mapam atweaatam akata me were so na masie mʼanintɔn wɔ mfutuma mu.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Agyaadwotwa ama mʼani ayɛ kɔɔ; sunsuma kabii atwa mʼani ho ahyia,
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
nanso me nsa nyɛɛ basabasayɛ biara na me mpaebɔ yɛ kann.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
“Asase, nkata me mogya so; na mma me sufrɛ to ntwa da!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Mprempren mpo, me danseni wɔ ɔsoro; me kamafo wɔ soro hɔ.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Me dimafo yɛ mʼadamfo bere a mʼaniwa tew nisu gu Onyankopɔn so yi;
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
ogyina onipa anan mu di ma no wɔ Onyankopɔn anim sɛnea obi di ma nʼadamfo no.
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
“Mfe kakraa bi akyi ansa na metu kwan akɔ koransan.
