Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Y Job respondió y dijo:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Con frecuencia me llegan a los oídos tales cosas; son consoladores que solo dan problemas.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
¿Pueden las palabras que son como el viento ser detenidas? ¿O qué te anima a darles respuesta?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
No sería difícil para mí decir tales cosas si sus almas estuvieran en el lugar de mi alma; recopilando palabras contra ustedes y movería sobre ustedes mi cabeza.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Podría darte ánimo con mi boca, y el consejo de mis labios apaciguar tu dolor.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Si digo lo que tengo en mente, mi dolor no se reduce: y si me callo, ¿cuánto de eso va a salir de mí?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Pero ahora él me ha vencido con cansancio y temor, y tu has asolado toda mi compañía.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Me has arrugado, ha surgido como testigo contra mí la flacura, se levanta como testigo a mi rostro.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Estoy quebrantado por su ira, y su odio me persigue, ha afilado sus dientes contra mí; mis enemigos me miran con ojos crueles;
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Sus bocas se mofan contra mí, los golpes de sus palabras amargas están cayendo en mi cara; burlones, todos ellos se juntan a una contra mí.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Dios me entrega al poder de los pecadores, enviándome violentamente a las manos de los malhechores.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Estaba tranquilo, pero sus manos me habían quebrantado; me ha cogido por el cuello, sacudiéndome en pedazos; Él me ha puesto como una marca para sus flechas.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Sus arqueros me rodean; Sus flechas atraviesan mis riñones sin piedad, mi hiel se esparce en la tierra.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Estoy quebrado de herida tras herida; viene corriendo hacia mí como un hombre de guerra.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
He cosido cilicio sobre mi piel, y mi fuerza está hundida en el polvo.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Mi cara está roja de llanto, y en mis ojos está la sombra de muerte;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Aunque mis manos no han hecho actos violentos, y mi oración es limpia.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
¡Oh tierra, que no se cubra mi sangre, y que mi clamor no tenga lugar de descanso!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Aun ahora mi testigo está en el cielo, y mi testimonio está en lo alto.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Mis amigos se burlan de mi, a Dios están llorando mis ojos,
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Oh! que alguien intercediera por un hombre con Dios, como un hombre lo hace por su prójimo.
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Porque los años contados vendrán, en poco tiempo me iré al viaje del cual no volveré.
