Jób 16

1 Felele pedig Jób, és monda:

Entonces Job respondió,

2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

“He oído muchas cosas así. ¡Sois unos miserables consoladores!

3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

¿Tendrán fin las palabras vanas? ¿O qué te provoca que respondas?

4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Yo también podría hablar como tú. Si tu alma estuviera en el lugar de la mía, Podría unir las palabras contra ti, y sacudir la cabeza,

5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

sino que te fortalezca con mi boca. El consuelo de mis labios te aliviaría.

6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

“Aunque hablo, mi dolor no se calma. Aunque me abstenga, ¿qué me alivia?

7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Pero ahora, Dios, me has agotado. Has hecho que toda mi compañía esté desolada.

8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Me has arrugado. Esto es un testimonio contra mí. Mi delgadez se levanta contra mí. Lo atestigua mi cara.

9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

Me ha desgarrado en su ira y me ha perseguido. Me ha hecho rechinar los dientes. Mi adversario agudiza sus ojos sobre mí.

10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Me han abierto la boca. Me han golpeado en la mejilla con reproche. Se reúnen contra mí.

11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Dios me entrega a los impíos, y me echa en manos de los malvados.

12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Yo estaba a gusto, y él me destrozó. Sí, me ha cogido por el cuello y me ha hecho pedazos. También me ha puesto como objetivo.

13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Sus arqueros me rodean. Me parte los riñones, y no perdona. Vierte mi bilis en el suelo.

14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Me rompe con brecha sobre brecha. Corre hacia mí como un gigante.

15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

He cosido arpillera sobre mi piel, y he clavado mi cuerno en el polvo.

16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

Mi rostro está rojo por el llanto. La oscuridad profunda está en mis párpados,

17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

aunque no hay violencia en mis manos, y mi oración es pura.

18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

“Tierra, no cubras mi sangre. Que mi llanto no tenga lugar para descansar.

19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Incluso ahora, he aquí, mi testigo está en el cielo. El que responde por mí está en las alturas.

20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Mis amigos se burlan de mí. Mis ojos derraman lágrimas a Dios,

21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

que mantenga el derecho de un hombre con Dios, ¡de un hijo de hombre con su vecino!

22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.

Para cuando hayan pasado algunos años, Voy a seguir el camino de no retorno.