Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Porém Jó respondeu, dizendo:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Ouvi muitas coisas como estas; todos vós sois consoladores miseráveis.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Por acaso terão fim as palavras de vento? Ou o que é que te provoca a responderes?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Também eu poderia falar como vós, se vossa alma estivesse no lugar da minha alma; eu poderia amontoar palavras contra vós, e contra vós sacudir minha cabeça.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Porém eu vos confortaria com minha boca, e a consolação de meus lábios serviria para aliviar.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Ainda que eu fale, minha dor não cessa; e se eu me calar, em que me alivio?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Na verdade agora ele me tornou exausto; tu assolaste toda a minha companhia.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Testemunha [disto é] que já me enrugaste; e minha magreza já se levanta contra mim para em meu rosto dar testemunho [contra mim].
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Sua ira me despedaça, e ele me odeia; range seus dentes contra mim; meu adversário aguça seus olhos contra mim.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Abrem sua boca contra mim; com desprezo esbofeteiam meu rosto, e todos se ajuntam contra mim.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Deus me entregou ao perverso, e me fez cair nas mãos dos malignos.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Tranquilo eu estava, porém ele me quebrantou; e pegou-me pelo pescoço, e me despedaçou; e fez de mim seu alvo de pontaria.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Seus flecheiros me cercaram-me, partiu meus rins, e não [me] poupou; meu fel derramou em terra.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Quebrantou-me de quebrantamento sobre quebrantamento; correu contra mim como um guerreiro.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
Costurei saco sobre minha pele, e revolvi minha cabeça no pó.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Meu rosto está vermelho de choro, e minhas pálpebras estão escurecidas ao extremo;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Apesar de não haver injustiça em minhas mãos, e de minha oração ser pura.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
Ó terra! Não cubras o meu sangue, e não haja lugar para meu clamor!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Eis que mesmo agora minha testemunha está nos céus, e meu defensor nas alturas.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Meus amigos zombam de mim, [mas] meus olhos estão derramando para Deus.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Ah, se [fosse possível] defender a causa com Deus em favor do homem, como o filho do homem em favor de seu amigo!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Pois poucos anos restam, e seguirei o caminho [por onde] não voltarei.
