Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Então respondeu Job, e disse:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Tenho ouvido muitas coisas como estas: todos vós sois consoladores molestos.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Porventura não terão fim estas palavras de vento? ou que te irrita, para assim responderes?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Falaria eu também como vós falais, se a vossa alma estivesse em lugar da minha alma? ou amontoaria palavras contra vós, e menearia contra vós a minha cabeça?
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Antes vos fortaleceria com a minha boca, e a consolação dos meus lábios abrandaria a dor.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Se eu falar, a minha dor não cessa, e, calando-me eu, que mal me deixa?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Na verdade, agora me molestou: tu assolaste toda a minha companhia.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Testemunha disto é que já me fizeste enrugado, e a minha magreza já se levanta contra mim, e no meu rosto testifica contra mim.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Na sua ira me despedaçou, e ele me perseguiu; rangeu os seus dentes contra mim: aguça o meu adversário os seus olhos contra mim.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Bocejam com a sua boca contra mim; com desprezo me feriram nos queixos, e contra mim se ajuntam todos.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Entrega-me Deus ao perverso, e nas mãos dos ímpios me faz cair.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Descançado estava eu, porém ele me quebrantou; e pegou-me pela cerviz, e me despedaçou; também me pôs por seu alvo.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Cercam-me os seus flecheiros; atravessa-me os rins, e não me poupa, e o meu fel derrama em terra.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Quebranta-me com quebranto sobre quebranto: arremete contra mim como um valente.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
Cosi sobre a minha pele o saco, e revolvi a minha cabeça no pó.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
O meu rosto todo está descorado de chorar, e sobre as minhas pálpebras está a sombra da morte:
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Não havendo porém violência nas minhas mãos, e sendo pura a minha oração.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
Ah! terra, não cubras o meu sangue; e não haja lugar para o meu clamor!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Eis que também agora está a minha testemunha no céu, e a minha testemunha nas alturas.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Os meus amigos são os que zombam de mim; os meus olhos se desfazem em lágrimas diante de Deus.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Ah! se se pudesse contender com Deus pelo homem, como o filho do homem pelo seu amigo!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Porque se passarão poucos anos; e eu seguirei o caminho por onde não tornarei.
