< Jób 16 >
1 Felele pedig Jób, és monda:
Iyyoobis akkana jedhee deebise:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
“Ani waan akkanaa baayʼee dhagaʼeera; hundi keessan jajjabeessitoota nama dhiphistanii dha!
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Haasaan faayidaa hin qabne kun hin dhumuu? Wanni akka ati oduu dheeressituuf si tuttuqu maali?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Utuu isin iddoo koo jiraattanii silaa ani akkuma keessan kana nan dubbadha ture; dubbii miʼooftuu dubbachuudhaanis mataa koo isinitti nan raasan ture.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Ani afaan kootiin isin jajjabeessee gorsi arraba kootiis qabbana isinii kenna ture.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
“Yoo ani dubbadhe dhukkubni koo natti hin wayyaaʼu; cal jedhus na hin dhiisu.
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Yaa Waaqi, ati dhugumaan na dadhabsiifteerta; warra mana koo jiru hundas balleessiteerta.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Ati na kokotteessite; kunis ragaa natti taʼe; akka malee huqqachuun koos ifatti baʼee na saaxile.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Waaqni dheekkamsa isaatiin rukutee na ciccire; ilkaan isaa natti qarate; diinni koo ija isaa natti babaase.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Namoonni natti qoosuuf afaan banatan; tuffiidhaan maddii koo kabalan; tokko taʼanii natti kaʼan.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Waaqnis dabarsee hamootatti na kenne; harka jalʼootaa keessas na buuse.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Ani nagaan jiraachaan ture; inni garuu na burkuteesse; morma na qabee na caccabse. Xiyyeeffannaa isaas na godhate;
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
loltoonni isaa warri xiyyaan lolan na marsu. Inni gara laafina malee kalee koo waraanee hadhooftuu koo illee lafatti gad jigse.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Inni ammumaa amma na caccabsa; akkuma loltuu tokkootti natti fiiga.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
“Ani gogaa kootti uffata gaddaa hodhadheera; gaanfa koos biyyoo keessatti awwaaleera.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Fuulli koo booʼichaan diimateera; dukkanni limixiinis ija koo irra buʼeera.
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Taʼus harki koo yakka tokko illee hin hojjenne; kadhannaan koos qulqulluu dha.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
“Yaa lafa, ati dhiiga koo hin dhoksin; akka iyyi koo iddoo boqonnaa argatus hin godhin!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Amma iyyuu dhuga baʼaan koo samii irra jira; abukaattoon koos ol gubbaa jira.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Michoonni koo na tuffatu; iji koos imimmaan gara Waaqaatti facaasa;
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
akkuma namni michuu isaatiif kadhatu sana utuu namni Waaqa kadhatu namaaf jiraatee!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
“Waggoota xinnoo booddee, ani gara deemanii deebiʼuun hin jirre nan deema.