Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Allora rispose:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Ne ho udite gia molte di simili cose! Siete tutti consolatori molesti.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Non avran termine le parole campate in aria? O che cosa ti spinge a rispondere così?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Anch'io sarei capace di parlare come voi, se voi foste al mio posto: vi affogherei con parole e scuoterei il mio capo su di voi.
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Vi conforterei con la bocca e il tremito delle mie labbra cesserebbe.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Ma se parlo, non viene impedito il mio dolore; se taccio, che cosa lo allontana da me?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Ora però egli m'ha spossato, fiaccato, tutto il mio vicinato mi è addosso;
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
si è costituito testimone ed è insorto contro di me: il mio calunniatore mi accusa in faccia.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
La sua collera mi dilania e mi perseguita; digrigna i denti contro di me, il mio nemico su di me aguzza gli occhi.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Spalancano la bocca contro di me, mi schiaffeggiano con insulti, insieme si alleano contro di me.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Dio mi consegna come preda all'empio, e mi getta nelle mani dei malvagi.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Me ne stavo tranquillo ed egli mi ha rovinato, mi ha afferrato per il collo e mi ha stritolato; ha fatto di me il suo bersaglio.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
I suoi arcieri mi circondano; mi trafigge i fianchi senza pietà, versa a terra il mio fiele,
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
mi apre ferita su ferita, mi si avventa contro come un guerriero.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
Ho cucito un sacco sulla mia pelle e ho prostrato la fronte nella polvere.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
La mia faccia è rossa per il pianto e sulle mie palpebre v'è una fitta oscurità.
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Non c'è violenza nelle mie mani e pura è stata la mia preghiera.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
O terra, non coprire il mio sangue e non abbia sosta il mio grido!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Ma ecco, fin d'ora il mio testimone è nei cieli, il mio mallevadore è lassù;
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
miei avvocati presso Dio sono i miei lamenti, mentre davanti a lui sparge lacrime il mio occhio,
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
perché difenda l'uomo davanti a Dio, come un mortale fa con un suo amico;
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
poiché passano i miei anni contati e io me ne vado per una via senza ritorno.
