Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Felelt Jób és mondta:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
