Jób 16
1 Felele pedig Jób, és monda:
Mais Job répondit, et dit:
2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
J'ai souvent entendu de pareils discours; vous [êtes] tous des consolateurs fâcheux.
3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
N'y aura-t-il point de fin à des paroles légères comme le vent, et de quoi te fais-tu fort pour répliquer ainsi?
4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
Parlerais-je comme vous faites, si vous étiez en ma place; amasserais-je des paroles contre vous, ou branlerais-je ma tête contre vous?
5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
Je vous fortifierais par mes discours, et le mouvement de mes lèvres soulagerait [votre douleur].
6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
Si je parle, ma douleur n'en sera point soulagée; et si je me tais, qu'en aurai-je moins?
7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
Certes, il m'a maintenant accablé; tu as désolé toute ma troupe;
8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
Tu m'as tout couvert de rides, qui sont un témoignage [des maux que je souffre]; et il s'est élevé en moi une maigreur qui en rend aussi témoignage sur mon visage.
9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
Sa fureur [m']a déchiré, il s'est déclaré mon ennemi, il grince les dents sur moi, et étant devenu mon ennemi il étincelle des yeux contre moi.
10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
Ils ouvrent leur bouche contre moi, ils me donnent des soufflets sur la joue pour me faire outrage, ils s'amassent ensemble contre moi.
11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
Le [Dieu] Fort m'a renfermé chez l'injuste, il m'a fait tomber entre les mains des méchants.
12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
J'étais en repos, et il m'a écrasé; il m'a saisi au collet, et m'a brisé, et il s'est fait de moi une bute.
13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
Ses archers m'ont environné, il me perce les reins, et ne m'épargne point; il répand mon fiel par terre.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
Il m'a brisé en me faisant plaie sur plaie, il a couru sur moi comme un homme puissant.
15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
J'ai cousu un sac sur ma peau, et j'ai terni ma gloire dans la poussière.
16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
Mon visage est couvert de boue à force de pleurer, et une ombre de mort est sur mes paupières;
17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
Quoiqu'il n'y ait point d'iniquité en mes mains, et que ma prière soit pure.
18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
Ô terre! ne cache point le sang répandu par moi; et qu'il n'y ait point de lieu pour mon cri.
19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
Mais maintenant voilà, mon témoin est aux cieux, mon témoin est dans les lieux hauts.
20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
Mes amis sont des harangueurs; mais mon œil fond en larmes devant Dieu.
21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
Ô si l'homme raisonnait avec Dieu comme un homme avec son intime ami!
22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
Car les années de mon compte vont [finir], et j'entre dans un sentier d'où je ne reviendrai plus.
